Falusi Alakoskodók

2017-06-25

SZAKMAI BESZÁMOLÓ

A Montázs Egyesület Falusi alakoskodók című művészetpedagógiai tehetséggondozó programjának megvalósulásáról

 

Bevezető

A Montázs Tehetségpont Falusi alakoskodók címmel komplex művészetpedagógiai programot valósított meg a képzőművészet és az előadó-művészet területén tehetséges fiatalok számára. Programunk része annak a több éve folyó, többelemű tehetséggondozó munkának, amely az előadóművészetek- kiemelten a színházművészet – eszközrendszerén keresztül fejti ki értékteremtő- értékközvetítő erejét és hatását.

Programunkba 15 fő 14-18 év közötti fiatalt vontunk be. Mivel a program kiemelt pedagógiai célja volt, hogy adott tematika mentén haladva személyre szabottan nyújtson segítséget a színjátszás, ill. a színházi tervezés (díszlet-, jelmez-, ill. általánosan a színházi munkában megjelenő alkalmazott képzőművészet) területén kiemelkedő teljesítményt nyújtó fiatalok számára az alkotói-előadói képességeik fejlesztésében, alkalmazott képzőművészeti, ill. előadói tehetségük kibontakoztatásában, így az e téren mutatott jártasság és elkötelezettség fontos szempontként jelent meg a beválogatás során.

 

A program elemei

1)      Szakmai tábor

2)      Szakmai műhelyek (Képzőművészeti műhely, Előadói műhely)

3)      Tanulmányút

4)      Találkozás népi mesterrel

 

A projektelemek megvalósulásának bemutatása

1)Szakmai tábor

A szakmai tábor helyszínéül Erdőbényét választottuk. A településen megtalálhatóak a bodrogközi hagyomány emlékei, a falusi tájház állandó kiállítása inspiratív erővel hatott a szakmai tábor számára. A helyszín a maga elzártságával, korszerű, mégis puritán kényelmével és hangulatával tökéletesen alkalmas az elmélyült műhelymunkához.

A tábori munka során a résztvevők megismerkedtek a néphagyományban fellelhető dramatikus elemekkel, a jeles napokhoz kapcsolódó alakoskodó szokások világával. Átfogó képet kaphattak a naptári ünnepkörökhöz kapcsolódó szokáshagyományokról, amelyeknek alaposabb megismerése a projekt második szakaszában megvalósuló műhelyfoglalkozásokon történt.

 

 

A tábor szakmai programjának megvalósítása során az Egyesület színjátszó műhelyeiben az elmúlt évek során kialakult módszertani gyakorlatunkat követtük. Ennek lényegét a 2015 elején megjelent módszertani kiadványunk bevezetőjéből idézzük:

„Színház-pedagógiai munkánk drámapedagógiai alapozottságú, a dramatikus tevékenységformákat komplex módon alkalmazó színjátékos tevékenységre épül. Előadásaink többsége közös dramatizálással készült adaptáció, ahol a szerepek és a figurák sok esetben a történet alakulásával párhuzamosan, az improvizációs helyzetekből kirajzolódóan kelnek életre. […] A tanulás folyamán a diákjaink azt is megértik, hogy a színpadi történés mindig viszonyok és kapcsolatok hálózatában realizálódó eseménysor. Történések, szándékok, akciók és ellenakciók bonyolult egymásra hatása. E szándékok kereszteződése, a cselekvéseket elé tornyosuló akadályok legyőzése és mindezek hatása az elkövetkezendő cselekvésekre – mindezek együtt építik a dráma szövetét.” A tábor a fentebb leírt módszertani gyakorlatból következően komplex gyakorlati tevékenységek folyamatában valósult meg.

A munka bevezető szakaszában egész csoportos beszélgetést folytattunk az egyes ünnepkörökhöz kapcsolódó szokáshagyományokról, azok helyéről és jelentőségéről a hagyományos falusi közösségek életében. Sokat beszélgettünk arról, hogy a játékok hogyan reflektálnak a falusi közösség életére, viszonyaira, kapcsolatrendszerére. Igyekeztünk minél közelebb jutni a dramatikus játékokban érezhető kettősséghez, amely egyrészt a valós élet problémáira való „szocio-kritikai” reakció felmutatását, másrészt, ezzel együtt a közösség mindennapi életében tetten érhető feszültségek érzelmi-hangulati és esztétikai eszközökkel történő oldását hordozták. Szó esett az alakoskodó játékok különböző műfajairól, azok esztétikai hatásmechanizmusáról.

A szakmai munka legnagyobb részében a résztvevők vegyes csoportokban dolgozva, a szakmai vezetőkkel való folyamatos konzultatív együttműködés mellett kerestek önmaguk számára érdekesnek tűnő, és a szokáshagyomány világában feltételezhetően érvényesnek tartható témákat, amelyeket – a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt – az egyes ünnepkörökhöz kapcsolódó alakoskodó játékok köntösébe öltöztettek.

A program szakmai vezetői konzultatív-opponensi szerepben dolgozva segítették a munkafolyamatot. Feladatunk az volt, hogy elsősorban kérdésekkel irányítsuk rá a csoportok figyelmét a választott történetmag feltárása során megmutatkozó értelmezési lehetőségekre, ill. segítsük őket abban, hogy a kidolgozás során kialakítandó viszonyrendszer és az egyes szereplők dramaturgiai szándékainak megrajzolása közben komplex módon ragadják meg a formálódó történet értelmezési tartományát. Egy-egy csoporttal egyhuzamban 30-60 percet konzultáltunk, majd magukra hagytuk őket, hogy önállóan formálják tovább az elképzeléseiket. Ez a típusú együttműködés mind a fiataloktól, mind a szakmai vezetőktől nagyfokú gondolkodásbeli rugalmasságot kíván. Tapasztalataink szerint az ilyen módon koordinált szakmai műhelymunka a leghatékonyabb tanulási formák egyike.

Tábori gyakorlatunkban évek óta bevett szokás, hogy a gazdagító programok során kapcsolódási pontokat keresünk a tábor szakmai programja és a helyi kulturális értékek és hagyományok között. Erdőbényén nem először táborozunk, és minden évben más-más irányból közelítettünk a helyi hagyományokhoz. Az idei tábor során a helyi közösség múltjának szocio-kulturális szövetével foglalkoztunk. Sztorikat, történeteket gyűjtöttünk, amelyeknek elemei a feldolgozó munka során átalakulva-stilizálva bekerültek a történeteink szövetébe.

 

2)Szakmai műhelyek

A tábori anyagokat a szakmai műhelyekben formáltuk tovább. A műhelymunkákról a szakmai beszámoló mellékleteként csatolt munkanaplók adnak részletes képet. A műhelyek legfontosabb szakmai eredménye az volt, hogy a közös alkotó gondolkodás során a résztvevők mindegyikében érzékelhető elmozdulás következett be a szokáshagyományokról és a hagyományos falusi kultúráról való gondolkodás terén. Ez mind a színjátszó műhely munkájában, mind a képzőművészeti műhelyben jól érzékelhető volt.

A projekt megvalósulása során megváltoztattuk eredeti elképzelésünket, hogy a két műhelyet egymástól teljesen külön működtessük. Részben a rendelkezésünkre álló időkeretek, de leginkább a két terület közötti természetes és élő együttműködés igénye arra szorított bennünket, hogy az eredetileg tervezettnél erősebb átjárást biztosítsunk a gondolatoknak és a résztevőknek. Így alakult ki az a gyakorlat, hogy a két műhely tagjai egy napon, külön helyiségben dolgoztak, és szinte folyamatos volt közöttük a kommunikáció. Ez a döntés a projekt hatékonysága szempontjából helyesnek bizonyult.

 

3)Tanulmányút

Programunk másik gazdagító részét képező tanulmányi kirándulásra szervezési és szakmai okok miatt április elején kerítettünk sort. Április elején Nyíregyházán rendezték meg a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei színjátszó csoportok találkozóját, amelynek programjában számos helyi, ill. népi jellegű előadás szerepelt. Az előadásokban mind a népi viselet, mind a szokáshagyományok tevékenységei sajátos, a tradíciót és a modernitást ötvöző módon jelent meg. A találkozó megtekintését összekötöttük egy néprajzi kirándulással, így a résztvevők komplex képet kaphattak a néphagyománynak a tárgyi környezetben és az előadó művészetben való megjelenési formáiról. Fiataljaink – elsősorban előadások megtekintése, ill. alkotókkal való beszélgetések során képet kaphattak a miénkhez hasonló szemlélettel dolgozó alternatív műhelyekben folyó szakmai munka nehézségeiről és örömeiről. A programvezetők számára különleges élményt jelentett annak megtapasztalása, hogy a fiatalok a látott tapasztalatokat milyen éretten és kreatív módon fordították vissza a sajt munkájukra és eredményeikre.

 

4)Találkozás népi mesterrel

Szervezési nehézségek miatt a program részeként népi mesterrel tervezett találkozás a program végére került. Ily módon mintegy összegzőjévé vált a záruló munkafolyamatnak. Gergye Zoltán fazekas mester (A Fügedi Márta Népművészeti Egyesület elnöke) elődadásában elsősorban a nép tárgyalkotó művészet felől közelített a néphagyomány képi világához és formakincséhez. A vele való beszélgetés egyik legérdekesebb tapasztalata a fiatalok számára annak megértése volt, hogy a népművészet nem törekszik művésziességre. A praktikum, ill. a képi jelentéshordozó elemek határozzák meg a tárgyak esztétikumát. Ez a gondolat egybecsengett és magyarázatot adott arra – a program során a résztvevők részéről többször megfogalmazott tapasztalatra – hogy a néphagyományban megjelenő képi rendszer „túlságosan egyszerű és sematikus”. Az, ha az esztétikumban megjelenő eredetiség elvárása felől közelítünk hozzá. Ha viszont a funkcionalitás és a hagyományban működő jelentéshordozás felől nézzük, pont annyi, amennyinek lennie kell. Programvezetőként ennek a gondolatnak a megértését tartom a program egyik legfontosabb hozadékának.

 

Befejezés

Összegezve bátran kijelenthetjük, hogy a Falusi alakoskodók című tehetséggondozó művészeti projektünk maximálisan eredményes volt. A diákok az alkotó tanulás révén esztétikailag érvényes etűdöket hoztak létre, miközben nagymértékben formálódott a hagyományos népi kultúra iránti elfogadó-befogadói attitűdjük. A megértésben bekövetkezett elmozdulás mellett a projekt újfent bizonyította a művészetpedagógiai munkának a szociális tanulás területén megmutatkozó erejét is.

Ezúton is szeretnénk még egyszer megköszönni az Emberi Erőforrások Minisztériuma, az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő és a Nemzeti Tehetség Program támogatását, amely lehetővé tette a program megvalósítását.

 

TÁMOGATÓ:

Falusi alakoskodók
Kapcsolódó tartalmak: