Termő tőke - beszámoló

2015-06-10

BESZÁMOLÓ

A Montázs Egyesület Termő tőke című művészetpedagógiai tehetséggondozó programjának megvalósulásáról

Támogatóink:

 

Bevezető

A Montázs Tehetségpont – Premier Művészeti Iskola Termő tőke címmel tehetséggondozó művészeti tábort szervezett Erdőbényén. A program során a résztvevők dramatikus technikák alkalmazásával hoztak létre meseadaptációkat, amelyeket 2015 első félévében mutattunk be. Első bemutatónkat a magyar kultúra napjához, a másodikat Lázár Ervin születésének (május 5.) 79. évfordulójához kapcsolódóan tartottuk. A program célja – a produkciók létrehozásán túlmenően - az is volt, hogy az előadások nyilvánosságán és a megvalósuláshoz kapcsolódó nyilvános megjelenéseken keresztül ösztönözzük a környezetünkben élő alkotó fiatalokat hasonló produkciók létrehozására, valamint ráirányítsuk nézőink figyelmét arra a tényre, hogy a gyermek kultúra is a magyar kultúra része.

Programunkba 15 fő 14-18 év közötti fiatalt vontunk be. Mivel a program kiemelt pedagógiai célja volt, hogy a résztvevők intenzív szakmai kurzus keretében elmélyülhessenek a közös dramatizálásra épülő improvizatív alapú színjátékban való alkotó együttműködés folyamatában, így az e téren mutatott jártasság és elkötelezettség fontos szempontként jelent meg a beválogatás során. További szempont volt még, hogy lehetőség szerint a színjátékos gyakorlat mellett más művészeti területen is jártassággal bírjanak, valamint hogy a szakmai visszajelzések alapján kimagaslóan tehetségesnek vagy tehetségígéretnek tekinthetők előadó-művészeti területen.

A tábor tematikájának megvalósítása során a Montázs Egyesület színjátszó műhelyeiben az elmúlt évek során kialakult módszertani gyakorlatunkat követtük. Ennek lényegét a 2015 elején megjelent módszertani kiadványunk bevezetőjéből idézzük:

„Színház-pedagógiai munkánk drámapedagógiai alapozottságú, a dramatikus tevékenységformákat komplex módon alkalmazó színjátékos tevékenységre épül. A fejlesztő munkában kiemelt figyelmet fordítunk a szabályjátékok és az improvizáció közötti kapcsolatok feltárására. Előadásaink többsége közös dramatizálással készült adaptáció, ahol a szerepek és a figurák sok esetben a történet alakulásával párhuzamosan, az improvizációs helyzetekből kirajzolódóan kelnek életre.

Napi gyakorlatunkban kiemelt szerep jut a [dramatikus fantázia fejlesztésének]. A dramatikus fantázia egy jól érzékelhető, ám nehezen körülírható területe a színjátékos – színészi munkának. Azt a képesség-együttest érthetjük alatta, amelynek segítségével a játszó ember könnyen és komplex módon képes belehelyezkedni egy adott szituáció valamely szereplőjének helyzetébe, és az adott figura szándékainak és lehetőségeinek megfelelően hitelesen és kifejezően cselekedni. A dramatikus fantázia sok más képességterülethez tartozó kognitív és affektív készségek együttes és komplex működésében valósul meg.

Szakmai fejlesztő munkánk minden elemét át- meg átszövi az improvizáció, ám mindennek célja és feladata az, hogy felkészítse játszóinkat a hiteles színpadi jelenlétre. Az elmúlt évek alatt számos olyan technikát és formát alakítottunk ki, amiket – tudomásunk szerint – mások nem, vagy nem ilyen módon alkalmaznak. […] A tanulás folyamán a diákjaink azt is megértik, hogy a színpadi történés mindig viszonyok és kapcsolatok hálózatában realizálódó eseménysor. Történések, szándékok, akciók és ellenakciók bonyolult egymásra hatása. E szándékok kereszteződése, a cselekvéseket elé tornyosuló akadályok legyőzése és mindezek hatása az elkövetkezendő cselekvésekre – mindezek együtt építik a dráma szövetét.”

A tábor a fentebb leírt módszertani gyakorlatból következően komplex gyakorlati tevékenységek folyamatában valósult meg.

 

A tábori program részletes szakmai tematikája

Mese, mese, mátka … - beszélgetés a meséről

A munka bevezető szakaszában egész csoportos beszélgetést folytattunk a meséről. Ennek során érintettük a „Kinek való a mese?” kérdését, rendszereztük a résztvevő fiatalok meseformákról, mesei műfajokról való tudását, beszéltünk a mese esztétikumáról, számba vettük a mesékben is megjelenő fontosabb esztétikai minőségeket, valamint szót ejtettünk arról, hogyan érvényesíthetők mindezen jellemzők egy mese színpadi adaptációja során. Ezt követően megismerkedtünk a munkaanyagként felkínált mesékkel, majd a résztvevők, két csoportban dolgozva választottak egy-egy mesét a felkínált lehetőségek közül, és a négy nap során ezt az anyagot értelmezték és formálták színpadi jelenetté.

A program szakmai vezetői konzultatív-opponensi szerepben dolgozva segítették a munkafolyamatot. Feladatunk az volt, hogy elsősorban kérdésekkel irányítsuk rá a csoportok figyelmét a meseanyag feltárása során megmutatkozó értelmezési lehetőségekre, ill. segítsük őket abban, hogy a színpadi adaptáció során kialakítandó viszonyrendszer és az egyes szereplők dramaturgiai szándékainak megrajzolása során komplex módon ragadják meg a mese értelmezési tartományát. Egy-egy csoporttal egyhuzamban 30-60 percet konzultáltunk, majd magukra hagytuk őket, hogy önállóan formálják tovább az elképzeléseiket. Ez a típusú együttműködés mind a fiataloktól, mind a szakmai vezetőktől nagyfokú gondolkodásbeli rugalmasságot kíván. Tapasztalataink szerint az ilyen módon koordinált szakmai műhelymunka a leghatékonyabb tanulási formák egyike.

A korábbiakhoz képest új eleme volt a mostani tábornak, hogy a munkafolyamatot meg-megszakítva rendszeresen összegyűltünk, és a csoportok beszámoltak egymásnak a haladásról, problémákról és megoldásokról. Ezeknek a prezentációs blokkoknak nem csupán az volt a szerepük, hogy a csoportok ne szakadjanak el túlságosan egymástól, hanem az is, hogy a prezentációkhoz kapcsolódóan beszélgetéseket kezdeményezünk, amelyek segítik a munkára való reflektív rátekintést.

A program részeként a részvevők megismerkedtek a burleszk műfajjal, annak elmeivel. Szakmai elemzések során, és mozgásórák keretében betekintést nyerhettek ebbe a fizikai mozgásra és főként helyzetkomikumokra épülő játékstílusba.

A tábor programját maximálisan eredményesnek tartjuk: a négy nap során élvezetes, jó színvonalú mesejelenetek születtek.

 

A tematikába foglalt gazdagító programok:

Kialakult táborozási gyakorlatunkban évek óta bevett szokás, hogy kapcsolódási pontokat keresünk a tábor szakmai programja és a helyi kulturális értékek és hagyományok között. Erdőbényén nem először táborozunk, és minden évben más-más irányból közelítettünk a helyi hagyományokhoz.

Az idei tábor során megtekintettük a falu tájházát. Idegenvezető mutatta be az itt berendezett állandó kiállítást, így ismerkedtünk meg a helyi kultúra hagyományaival, gyökereivel, valamint a helyi kuriózumnak számító kádár tánc elemeivel, amit megpróbáltunk beilleszteni a szakmai programba.

Diákjaink között többen többéves néptáncos tapasztalattal rendelkeznek. A résztvevők az ő irányításukkal tanulták meg a tánc egyszerű lépéseit. Kérésünk volt, hogy ha a készülő anyagok megengedik, a tanult táncelemeket illesszék be a létrejövő mese-etűdökbe. Ez ugyan végül nem valósult meg, a mesei anyagok ledobták magukról a táncokat, ennek ellenére a tánctanulás érdekes színekkel gazdagította a programot.

 

Bemutatók

Pályázati programunkban két bemutató megtartását vállaltuk; az elsőt a magyar kultúra napjához, a másodikat Lázár Ervin születésének évfordulójához kapcsolódóan. A megvalósítás időszakában olyan, előre nem tervezett események történtek, amelyek lehetővé tették, hogy az eredetileg tervezettnél szélesebb nyilvánosság előtt mutatkozzanak be az anyagok.

Első bemutatónkat összekapcsoltuk a Miskolci Nemzeti Színház Színházi Egyetemi Fesztivál programjához kapcsoltuk. Csoportunkkal évek óta részt veszünk ennek a nemzetközi színházi fesztiválnak az előkészítésében. Utcai performanszokat, jeleneteket játszunk. Az idei év fesztiválprogramjában szerepelt a táborban feldolgozott Brémai muzsikusok, ami kezünkre játszott abban, hogy a tábori jelenetet utcaszínházi játékká formáljuk. Az otthonról menekülő, az ismeretlennek nekivágó, mindenféle kalandokba keveredő „muzsikusok” története így vált a Miskolci SZEM (Színházi Egyetemek Miskolcon) beharangozójának részévé.

Második bemutatónkat májusban tartottuk, a Tehetségpont székhelyéül szolgáló Premier Művészeti Iskolában. A bemutatóz megelőzően (május 1-4.) egy újabb intenzív bentlakásos tábort szerveztünk, mert diákjainkban a tavaszi hónapokban sűrűsödő egyéb irányú kötelezettségeik miatt nem volt lehetőségünk a szinten tartani az anyagot. (A második tábor megtartásához módosítási kérelmet adtunk be, amit a pályázatkezelő elfogadott.)

A második intenzív próbafolyamat során a korábbi anyag sok elemében módosult, és egy, a korábbinál színesebb, dinamikusabb jelenet született. Szintén nem tervezett, ám pedagógiai szempontból jelentős változás, hogy a műhely munkájába bepillanthattak az iskolában dolgozó kisebb színjátszók, és néhányan közülük – a csoportok közötti együttműködés szép példájaként – be is kapcsolódtak a tavaszi előadásba. A bemutató osztatlan sikert aratott mind a kortársi, mind a felnőtt közönség körében.

 

Összegezve bátran kijelenthetjük, hogy a Termő tőke című tehetséggondozó művészeti táborunk maximálisan eredményes volt. A diákok az alkotó tanulás révén esztétikailag érvényes produkciókat hoztak létre, amelyeket nagy létszámú közönség előtt, esetenként extrém színházi helyzetekben (utcaszínház) mutattak be. A bemutatók sikere és a második bemutatóhoz kapcsolódó általános iskolás tanulókkal való együttjátszás nem csupán a szűkebb értelemben vett színjátszó munka sikerét, de a művészetpedagógiai munkának a szociális tanulás területén megmutatkozó erejét is bizonyította. 

 

 

Köszönjük a támogatást a Nemzeti Tehetség Programnak, és az Emberi Erőforrások Minisztériumának!